PENNYSLVANIÁBAN SZÜLETTEM 1989 DECEMBER 13-ÁN.

Napjainkban sokat beszélünk arról, hogy mikor születünk és mikor halunk meg. Minden évben megünnepeljük a születésnapunkat, hogy emlékezzünk azokban a szent pillanatokban jöttünk világra, és temetéseket is tartunk, hogy megjelöljük a napot amikor elhagyjuk a világot. De mostanában azon gondolkodtam... Mit mondhatunk azokról a pillanatokról amik a születésünk és halálunk között történnek? A pillanatok amikor újjászületünk...

 

Érdeklődéssel követem a vitát arról, hogy az emberek képesek-e változni, mert én úgy érzem mintha mindig változnék. Örökké tanulok a hibáimból, hogy utána ne kövessem el ugyanazokat. Aztán újakat hibázom. Tudom, hogy az emberek tudnak változni, mert velem is mindennap megtörténik apránként. Mindennap egy kicsit újjabb énemmel ébredek. Hát nem vad, izgalmas és szép, hogy mindennap valami újra ébredünk?

 

Az elmúlt években minden nap arra ébredtem, hogy nem is, hogy akarom, de szükségem van arra, hogy új stílusú zenét írjak. Szükségem volt a változásra abban ahogy elmesélem a történeteim, és ahogy hangoznak. Sok zenét hallgattam abból az évtizedből amikor születtem, és sok minden arra ösztönzött, hogy kövessem azt a vonalat. És más történetszálról írtam, mint eddig.

 

Írtam arról, hogy a legzajosabb és legragyogóbb városba költöztem a világon, a városba ami eddig mindig túlterhelt... mostanáig. Azt hiszem tudnod kell, hogy ki vagy és mit szeretnél, ha meg akarsz birkózni New York harsogó valóságával. Írtam az izgalomról ami azért kapott el, mert rájöttem, hogy a szerelem bizonyos mértékig csak egy macska és egér játszmája. Írtam egy elveszett szerelemről, és arról, hogy semmi jó nem jön veszteség, nehézség és állandó küzdelem nélkül. Nincs olyan, hogy "lovaglás a naplementében", ahogy régen képzeltem. Sosem vagyunk túl a nehezén, mert mindig fogunk valamiért harcolni. Írtam a szerelemről ami újra lángra lobban amikor már épp azt hiszed elmúlt, és arról, hogy néhány érzelem sose múlik el. Írtam egy fontos leckéről amit mostanában tanultam meg... Hogy az emberek akármit mondhatnak rólam, de sose veszítem el miattuk a fejem. Megtanultam hogy rázzam le magamról a dolgokat.

 

Már évek óta mesélem a történetemet. Néhányat már kinőttem az évekkel. Néhány már elmúlt. Ez a történet arról szól, hogy kivé válsz, és hogyan kelsz életre.

 

Remélem tudod, hogy te adtad a remény, hogy legyen bátorságom változni. Remélem, hogy tudod, hogy az, hogy ki legyél a te választásod., és, hogy amit a hátad mögött uttognak, nem határoznak meg téged. Te vagy az egyetlen aki eldöntheti, miről emlékezzenek majd rólad.

 

- A lány aki azt mondta sose vágatná le a haját, vagy költözne New Yorkba vagy találna boldogságot szerelem nélkül..