Épp visszaemlékeztem valamelyik nap,
Amikor kávét ittam egyedül, és istenem, magával ragadott,
Vissza oda amikor elsőként pillantottam meg a New Yorkot.
Vissza amikor a verseimbe illettél, mint egy tökéletes rím.
Hamarabb elragadtál, mint ahogy a lámpa zöldre vált.
Igen, te kihagytad a beszélgetést amikor már tudtad a választ.
Hagytam egy cetlit az ajtódon, egy viccel amin nevettünk,
És ez csak az első nap volt.
És drágám ez jó volt, sosem szomorodtunk el,
És pont ott ahol álltunk, az egy szent föld volt.
Megpördültem, mint egy lány egy vadiúj ruhában,
Az egész nagy város a miénk volt.
Blokkoltuk a zajt, azt suttogtuk "Szükségem van rád."
És most először volt mit veszítenem,
És azt hiszem a szokásos módon szakadtunk el.
És a történet minden oldala beporosodott,
De még néha eszembe jut, mit gondolhatsz róla most.
És minden tömegben látom az arcodat.
Ma este azért táncolok majd ami mindenen keresztül mentünk.
De nem akarok táncolni, ha nem veled táncolhatok.
Ma éjjel úgy fogok táncolni mintha itt lennél a szobában.
De nem akarok táncolni, ha nem veled táncolhatok.
Jó volt, sosem néztünk vissza.
És pont ott ahol álltunk, az egy szent föld volt.
Ma este azért táncolok majd ami mindenen keresztül mentünk.
De nem akarok táncolni, ha nem veled táncolhatok.
Ma éjjel úgy fogok táncolni mintha itt lennél a szobában.
De nem akarok táncolni, ha nem veled táncolhatok.
|SAJÁT FORDÍTÁS!|
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
