Te, a szavaiddal melyek olyanok, mint a kések
És kardok és fegyverek amiket ellenem használsz
Újra sikerült legyőznöd
Azt éreztetted semmi vagyok
Te, a hangoddal mely olyan, mint táblán csikorgatott körmök
Kihívtál, amikor már sebesült voltam
Egy gyengébbel kezdtél ki
Le tudsz győrni egyetlen csapással
De nem tudod, amit nem tudsz..
Egy nap egy öreg nagyvárosban fogok élni
És te mindig csak aljas maradsz
Egy nap elég nagy leszek, hogy ne tudj ártani nekem
És te mindig csak aljas maradsz
Miért kell neked ilyen aljasnak lenned?
Te, a kétszínűségeddel
És a terjengő hazugságaiddal és megaláztatásaiddal
Megint rá mutattál a hibáimra
Mintha magamtól nem láttam volna őket
Lehajtott fejjel járok
Próbállak kizárni téged, mert sosem tudlak lenyűgözni
Csak újra rendben akarok lenni
Fogadok, hogy valaki megbántott
Valaki hideggé tett
De végetér ez az ördögi kör
Mert engem nem vezethetsz ezen az úton
És te nem tudod, amit nem tudsz
Egy nap egy öreg nagyvárosban fogok élni
És te mindig csak aljas maradsz
Egy nap elég nagy leszek, hogy ne tudj ártani nekem
És te mindig csak aljas maradsz
Miért kell neked ilyen aljasnak lenned?
És szinte látom magam előtt ahogy évek múlva egy bárban
Egy focimeccs mellett beszélgetsz
Ugyanazzal a hangos véleménnyel
De senki sem figyel rád
Kiégve szónokolsz majd ugyanazokról a régi keserű dolgokról
Ittasan és morogva, hogy milyen rosszul éneklek
De minden ami vagy az aljasság
Minden ami vagy az aljasság
És hazug vagy, szánalmas, és egyedül az életben
És aljas, és aljas, és aljas, és aljas
Egy nap egy öreg nagyvárosban fogok élni
És te mindig csak aljas maradsz
Egy nap elég nagy leszek, hogy ne tudj ártani nekem
És te mindig csak aljas maradsz
Miért kell neked ennyire..?
Egy nap egy öreg nagyvárosban fogok élni (Miért kell neked ennyire..?)
És te mindig csak aljas maradsz (Miért kell neked ennyire..?)
Egy nap elég nagy leszek, hogy ne tudj ártani nekem (Miért kell neked ennyire..?)
És te mindig csak aljas maradsz
Miért kell neked ennyire..?
|SAJÁT FORDÍTÁS!|
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
